A Rotary olyan világszervezet, amelyben különböző foglalkozású emberek készek vállalni a humanitárius szolgálatot. Szakmai és magánéletükben magas etikai alapelveket követnek. Arra törekednek, hogy a világban terjedjen a megértés és a jó szándék. Ezeket az ideálokat ápolják a rotarysok a Rotary Klubokban, baráti összejöveteleiken. Az egyes rotarysok ezeket az ideálokat képviselik, és ezek szerint az ideálok szerint élnek. A Rotary tevékenysége a sajtó és a közvélemény teljes nyilvánossága mellett zajlik. A szervezet minden ember számára nyitott, függetlenül bőrszíntől, hittől és vallástól, nemtől és politikai nézetektől. Teljes mértékben mentes a politikától, nem támogat politikai pártokat, irányzatokat, és nem fogad el tőlük semmiféle támogatást. A Rotary a világ legnagyobb tekintélyű civil szervezete, jelentős szerepet játszott az Egyesült Nemzetek Szervezete 1945. október 24-i megalakításánál, ahol jelenleg is tanácskozási jogú állandó képviselete van. Minden év novemberében Rotary-napot tartanak az ENSZ New York-i székházában. Az egész napos programon 1 000-nél is több Rotary-tag szokott részt venni.

A Rotary célja

A Rotary célmeghatározása: a barátság ápolásán keresztül alkalmat találva hasznosnak lenni mások számára. A Rotary célja az önzetlen segítőkészség, a cselekvő humanizmus a mindennapi életben („Service Above Self“). A Rotary ezt a célt a következő módokon igyekszik elérni:

1. a barátság ápolásával, amely alkalmat ad hasznosnak bizonyulni mások számára,
2. a magán- és hivatásbeli életben a magas etikai alapelvek, valamint minden, a közösség számára hasznos tevékenység értékeinek elismerése által,
3. valamennyi rotarys felelősségteljes magán-, hivatásbeli és nyilvános tevékenységének támogatásával,
4. a jó szándék ápolásával, amely a népek közötti megértést és békét szolgálja olyan tevékeny emberek világközössége által, akiket a segítőkészség ideálja egyesít.

A Rotary megalakulása

Egy fiatal ügyvéd, Paul Harris 28 éves korában nyitott ügyvédi irodát Chicagóban. Tevékenysége hamar sikeressé vált, mivel gondosan ügyelt a lelkiismeretes, végletesen tisztességes munkára.

Sohasem zárkózott be a hivatásába. Részt vett a helyi sajtóklub, a kereskedelmi kör és egy sor más civil (polgári) egyesület tevékenységében. Feltűnt neki az egyének magánossága, a szolidaritás hiánya, a dzsungel törvényeinek uralma és a morális érzék számára megengedhetetlen csökkenése.

Ekkor határozta el, hogy egy olyan klubot szervez, amely a barátság kötelékével fogja össze azokat az üzletembereket és szabadfoglalkozású egyéneket, és amelyben megtestesítheti az üzleti morálra vonatkozó ideáljait.

A Rotary alapítójának kiindulópontja tipikusan amerikai. Eszméit azonban más kultúrákon felnőtt emberek is magukévá tehetik, mivel az a törekvése, hogy közelebb hozza az embereket egymáshoz.

Paul Harris olyan civil társadalom létrehozását tűzte ki céljául, amelyben az emberek készek a feladat- és felelősségvállalásra.

1905. február 23-án Paul Harris három kliensével és egyben barátjával, egy szénnagykereskedővel (Silvester Schiele), egy szabóval (Hiram Shorey) és egy bányamérnökkel (Gustavus Loehr) elhatározta, hogy hetente találkoznak, felváltva egymás irodáiban, azaz rotálva (innen a Rotary név). Célul tűzték ki, hogy fejlesszék baráti kapcsolataikat, kölcsönösen segítsék egymást, és hivatali tevékenységük során szolgálatokat nyújtsanak egymásnak, kötelezve magukat arra, hogy szigorúan hűek maradnak a lojális kereskedelmi etikához.

Végül az ötödik taggal, a nyomdász Harry Rugglesszel megalakították a Rotary Club of Chicagót. Az év végére tagságuk hasonló elveket valló egyénekkel bővült 30-ra, a régi tagok ajánlásával. A befogadást úgy korlátozták, hogy egy klubba két azonos foglalkozású nem kerülhet, hogy elkerüljék az üzleti vetélkedést (konkurenciát).

1910-ben a Rotary nemzetközivé vált, mivel Kanadában megalakult az RC Winnipeg és az RC Manitoba. 1911-ben már Európában is létrejött három Rotary Klub, mégpedig Írországban és Nagy-Britanniában. Ekkor Paul Harrist a Nemzetközi Szövetség elnökévé választották.

1916-ban a klubok világszerte egyre növekvő népszerűségének következtében a Rotary a különböző régiókban létrehozta a körzetekből álló rendszert. A szervezet valóban globálissá vált, áthatolva nemzeti határokon, faji, nyelvi és vallási korlátokon. 1921-re mind a hat kontinensen, Európától kezdve Dél- és Közép-Amerikán, Ausztrálián és Afrikán át Ázsiáig alakultak Rotary Klubok. 1922-ben létjogosultságot nyert a Rotary International név.

1925-re már 200-ra nőtt a klubok száma több mint 20 000 taggal. A szervezet megkülönböztetett tiszteletét emelték államelnökök, miniszterelnökök és más, olyan kiemelkedő személyiségek, mint a finn zeneszerző, Jan Sibelius, Albert Schweitzer, a Nobel-békedíjas humanista orvos, orgonaművész, filozófus és hittérítő, vagy az irodalmi Nobel-díjas német íróóriás, Thomas Mann.

A Rotary eszmeisége hihetetlen gyorsasággal terjedt a világban. Mára egy óriási világszervezet lett: a Rotary International több mint 200 országban, 1 220 000 taggal, 538 körzetben 34 500 klubot egyesít.

Ma is gyakran idézik az alapító, Paul Harris gondolatát: „A barátság az a szikla, amelyre a Rotary épül, és a tolerancia az az elem, ami a Rotaryt összetartja”.

A négy kérdés próba

A Rotaryban az emberek közötti kapcsolatokban a magas etikai alapelvek alkalmazásának és betartásának bevált mércéje a négy kérdés próba:

1. Igaz-e?
2. Tisztességes-e minden érintett számára?
3. Elősegíti-e a barátságot és jóakaratot?
4. Javát szolgálja-e minden érintettnek?

A négy kérdés próbát a Rotary Club Chicago tagja, Herbert J. Taylor alkotta meg 1932-ben, aki 1954/1955-ben a Rotary International elnöke is volt. A nagy gazdasági válság mélypontjának idején Taylor felvállalta, hogy megóv egy céget a csődtől, és ekkor dolgozta ki azon etikai irányelveket, amelyeket valamennyi üzleti ügyben követni kell. A cég sikeres megmentése utóbb hitelesítette ezt az egyszerű filozófiát.

1942-ben Richard Vernor, a Rotary Club Chicago tagja – akkor a Rotary International igazgatója és később kincstárnoka – javasolta, hogy a Rotary egésze vegye át a négy kérdés próbát, amit 1943-ban a Rotary International igazgatótanácsa jóvá is hagyott. Azóta is alapvető szabály maradt, amely megszabja a rotarysok etikus viselkedését. A négy kérdés próbát több tucat nyelvre lefordították, és világszerte hirdetik.

A másik, szintén rotarysok által kidolgozott eszköz, amely elősegíti az etikus magatartás gyakorlását a munkahelyeken és az élet más területein, az a rotarysok etikai kódexe, szakmai-üzleti nyilatkozata. Ezt a nyilatkozatot 1989-ben fogadta el a Törvényhozó Tanács a Rotary által képviselt magas erkölcsi normák pontosabb meghatározására. A négy kérdés próbájával együtt jól alkalmazható keretet kínál valamennyi rotarys számára az etikus magatartáshoz az üzleti és szakmai tevékenység során:

1. A hivatásodat egy újabb lehetőségnek tekintsd, hogy szolgálj.
2. Légy hű a hivatásod etikai kódexének betűjéhez és szelleméhez, a hazád törvényeihez és a közösséged erkölcsi normáihoz.
3. Tégy meg minden tőled telhetőt a választott hivatásod tisztelete és etikai normáinak hirdetése érdekében.
4. Légy tisztességes a munkáltatóddal, a munkavállalóiddal, a munkatársaiddal, a versenytársaiddal, az ügyfeleiddel, a nyilvánossággal és mindazokkal szemben, akikkel üzleti vagy szakmai kapcsolatban vagy.
5. Légy tudatában minden olyan foglalkozás becsületének és tiszteletének, amelyek hasznosak a társadalom számára.
6. Hasznosítsd a szakmai tehetséged, biztosíts lehetőséget a fiatalok számára, tevékenykedj mások javára, és javítsd a közösséged életminőségét.
7. Őszintén becsületes legyen minden nyilvános üzleti és szakmai megnyilvánulásod.
8. Soha nem kérhet és nem részesülhet rotarys különleges előnyben másokkal szemben az üzleti vagy szakmai kapcsolatokban.

Az alapítók céljai 5 elvben kerültek összefoglalásra – ez a szolgálat öt útja:

• a klubszolgálat, ami építi a barátságot
• a szakmai szolgálat vagy hivatásszolgálat, amely kötelez a feddhetetlen szakmai életre,
• a közösségi szolgálat, a rászorultak és hátrányos helyzetűek megsegítése,
• a nemzetközi szolgálat, ami által toleranciára törekednek, és békítő, békemegtartó munkát végeznek a nemzetek között,
• az új nemzedékek szolgálat a fiatalok és fiatal felnőttek által elért eredményeket ismeri el a közösségi és nemzetközi szolgálatban, amelyek elősegítik a békét és a kultúrák közötti megértést.

Ha ezekből bármelyik elv hiányzik, már nem beszélhetünk Rotaryról, mivel egyesével az alapelvek számos módon más szervezetekben is jelen vannak, így együtt azonban csak a Rotaryban. A Rotary az öt alapelv által definiált érték-közösség, és csak az öt szolgálat együttesen teszi a Rotaryt azzá ami, aminek lennie kell.

A Rotary Alapítvány (The Rotary Foundation) a Rotary kinyújtott, segítő keze az elesettek, a rászorulók felé. Oroszlánrésze van a szolgálat öt útja közül a közösségi szolgálat gyakorlásában, a rászorultak és hátrányos helyzetűek megsegítésében. Atlantában az 1917. évi Rotary International Éves Kongresszuson (RI Convention) Arch C. Klumph, az 1916/1917. évi RI-elnök javasolta egy alapítvány létrehozását „abból a célból, hogy cselekedjük a jót a világban”.

A Rotary Club Kansas City adta az első hozzájárulást 26,50 $ összegben. Miután 1928-ban az alapítványi alap meghaladta az 5 000 $-t, átnevezték The Rotary Foundationnek.

Az alapítvány 1929-ben adta az első támogatást 500 $ összegben a Nyomorék Gyermekek Nemzetközi Szövetségének, ahogyan kérte Paul P. Harris, a Rotary alapítója.

Röviddel Paul Harris 1947-ben bekövetkezett halála előtt az RI Igazgatóság engedélyezett egy kampányt a Foundation javára a 2 millió dollár elérésére. Paul Harris halála után ömleni kezdtek a hozzájárulások, és az adakozás meghajtó ereje a reá való emlékezés lett. A halála után 16 hónappal a rotarysok 1 317 194 $-t adakoztak a Paul Harris Emlékalap javára. A pénz egy részét továbbították az első 18 Rotary Foundation ösztöndíjasnak felsőfokú tanulmányokra, a mai Követi Ösztöndíj (Ambassadorial Scholarships) elődjeinek.

A The Rotarian folyóirat 1957. májusi számában bejelentették, hogy aki 1 000 dollárt vagy ennél többet adományozott az alapítvány javára, az Paul Harris Fellow-kitüntetést kap. Az egymilliomodik Paul Harris Fellow-t 2007-ben ünnepelte az alapítvány – valamennyi Rotary Zónából egy-egy, összesen 34 személy kitüntetésével. A Paul Harris Fellow kitüntetettjei között említésre méltók Jimmy Carter, az Egyesült Államok korábbi elnöke, Borisz Jelcin orosz elnök, Javier Pérez de Cuéllar ENSZ-főtitkár, James Lovell amerikai űrhajós és Jonas Salk, az első, gyermekbénulás elleni vakcina kifejlesztője. Valamennyiüknél az adományaikat honorálták ezzel.

A csoportos cseretanulmányút (GSE – Group Study Exchange) program, amely 1965-ben indult, több mint 11 000 férfi és női csapat részére adott ösztöndíjat üzleti és professzionális karrierjük kezdeti stádiumában arra, hogy külföldre utazzanak, és megosszák szakmai információikat más országokban élő, megfelelő szakmabeli kollégáikkal. A csoporttagok 4-6 hetet töltöttek a vendéglátó ország intézményeinek gazdasági és kulturális életének tanulmányozásával, megfigyelve, hogyan gyakorolják a hivatásukat külföldön. Évente több mint 500 csere jött létre a társult Rotary-körzetek között, előmozdítva a program végső célját: a nemzetközi megértést és jóakaratot. A GSE-t néhány éve felváltotta Szakmai Gyakorlat Csoport (VTT – Vocational Trainig Team), a fiatal szakemberek szakmai csoportjainak kölcsönös cseréje.

Szintén 1965-66-ban kezdődött a Matching Grantsnek nevezett támogatások nyújtása a nemzetközi szociális projektek támogatására. Erre több mint 430 millió dollárt ítéltek meg.

Az első, az „Egészség, Éhezés és Humanitárius Támogatás” („Health, Hunger and Humanity Grant”) keretében támogatott projekt hatmillió gyermek immunizálása volt gyermekbénulás ellen a Fülöp-szigeteken. 1979-ben James L. Bomar RI-elnök adta be az első csepp vakcinát, évtizedekre meghatározva ezzel a Rotary elkötelezettségét a gyermekbénulás (polio) felszámolására.

A Rotary 1987-88-ban tartotta első békefórumát az alapítvány béketeremtő és konfliktuskezelő programjának bevezetéseként. A Béke és Konfliktuskezelés Nemzetközi Rotary Tudományos Központja 2002-ben nyílt meg. Azóta több mint 600 ösztöndíjas végzett tanulmányokat itt.

Fontos megjegyezni, hogy a Rotary Alapítvány kizárólag a támogatók és a Rotary Klubok tagjainak önkéntes hozzájárulásaiból jut támogatáshoz. Az alapítvány ezen befolyt összegekből támogatja a klubok szociális projektjeit.

A Rotary-klubtagok az alapítvány egészségjavítási, oktatástámogatási és a szegénység enyhítését szolgáló programjain keresztül jobban megismerkedhetnek a világ problémáival, elősegíthetik a nemzetközi jóakaratot, és szolgálhatják a békét, a kultúrák közötti megértést.

A magyar Rotary rövid története

• 1925-ben megalakult Budapesten az első magyar Rotary Club 
• 1931-ig Budapest után Szegeden, Pécsett, Debrecenben, Hódmezővásárhelyen, Miskolcon és Orosházán is alakul Club
• 1934-ben Magyarország önálló district-té vált (” Provisional District E of Rotary International” ), 82. a Rotary Districtek sorában
• 1941-re tizenötre nőtt a magyarországi klubok száma
• 1942-ben azonban megszűnt a magyar klubok tagsága és 7 éven át szünetel is a Rotary tevékenység
• 1988-ban Budapesten összetartó provizórikus rotaristák újból megalapították a Rotary Club-ot
• Ma már országszerte 35 klub működik közel 1 200 taggal, akik részben az üzleti életben, részben a kulturális életben és az egészségügyben tevékenykednek. Valamennyi klub életében a barátság és a jótékonysági programok szervezése áll az első helyen.